Történelem

Ipolynyék egy völgykatlanban fekszik, hegyek és erdők biztos védelmében, az egykori Hont vármegye szívében.

A közel 2000 lelket számláló falut a Nagy patak, vagy közismertebb nevén az Egres szeli át.

A mai település hajdanán öt község szoros kapcsolatából állt:  Alsó-, Középső-, Felső-, Egyházasnyék és Leklinc.

Maga a Nyék megnevezés a honfoglalásig vezethető vissza, Nyék, mint törzshöz. 1135-ben II. Béla által adományozott adománylevélben említették Nek formában, 1232-ben II. András szintén említi egy oklevélben Nek alakban.

1606-ban 3 részből állt: Alsó-, Középső- és Felsőnyék.

1905.12.8-án egyesítették Ipolynyék néven, de a közbeszédben ma is él a kettős megnevezés: Alsónyék, Felsőnyék, a határt pedig a plébánia épületének tartják.

Városi ranggal is büszkélkedhetett, Hont vármegye egy nagy mezővárosaként tartották számon, 1902-1923-ig pedig járási székhely volt.

Az egykori szlovák-magyar határ közvetlen közelében fekszik. Korcsog László írta: "Nem az számít, hogy milyen nyelven beszél valaki, hanem, hogy milyen nyelven becsületes."

A falura jellemző a palóc nyelvjárás.